A sysconstraints rendszertábla

A példához szükséges a SampleDatabase03 adatbázis, melyet a mellékelt SampleDatabase03.sql lefuttatásával hozhatunk létre. A SampleDatabase03.sql script 5. sorában adja meg helyesen a létrehozandó adatbázisfájlok mappájának nevét és elérési útvonalát.

Mint a rendszertáblák mindegyikéről, a sysconstraints rendszertábláról is elmondható és hangsúlyozandó, hogy közvetlenül lehetőleg ne kerüljön sor a módosítására. A rendszer tábláinak manuális módosítása be nem látható következményekkel járhat, a rendszer integritása sérülést szenvedhet, mely végső soron a rendszer működésének zavarait okozhatja.

A sysconstraints rendszertábla, mint ahogy azt neve is elárulja, az adatbázis tábláiban deklarált tábla –, és oszlopszintű megszorításokkal kapcsolatban tartalmaz egy-egy bejegyzést. Ide tartoznak a PRIMARY KEY, FOREIGN KEY, UNIQUE KEY megszorítások, valamint a CHECK és DEFAULT megszorítások. A sysconstraints tábla legfőképpen az ugyancsak minden létrejövő adatbázisban megtalálható rendszertáblával, a sysobjects táblával áll szoros kapcsolatban. Tartalmaz ugyanis egy azonosítót arra vonatkozóan, hogy a sysobjects táblában bejegyzett objektumok közül melyikhez kapcsolódik, röviden melyik táblához (oszlophoz) tartozik. Oszlopai sorban a következők:

A mellékelt példában azt modellezzük, hogy miként kerülhet új bejegyzés a sysconstraints táblába. A SampleDatabase03.sql script lefuttatása után egy Table1 nevű adattábla kerül be az adatbázisba. Adatokat nem tartalmaz, hiszen nem is ez a lényeg. A tábla létrehozásának SQL utasítása:

CREATE TABLE [Table1]
(
  [ItemID] [int] NOT NULL,
  [ItemName] [varchar] (50) NOT NULL
)ON [PRIMARY]

A tábla első, ItemID nevű oszlopára hozunk létre egy PRIMARY KEY megszorítást, a következőképpen.

Az alkalmazás Form-ja két DataGrid komponensben jeleníti meg a lényeges információkat. A felső sorai tartalmazzák a sysconstraint rendszertábla aktuális állapotát, míg az alsó DataGrid komponens a sysobjects tábla azon sorát, amely a megszorítással kapcsolatban további információkat tárol.

A script lefutásakor bekerül az adatbázisba két tárolt eljárás, melyek a megszorítás létrehozását, illetve törlését végzik. A létrehozásért a MakeConstraints, míg a törlésért a DropConstraints nevű tárolt eljárás a felelős. Az alkalmazásban az „Insert” feliratú gombbal indítható a megszorítás létrehozásának művelete, míg a „Drop” feliratú gombbal törölhető az adott megszorítás. A megszorítás „PK_Table1” néven kerül létrehozásra a tárolt eljárás magjában a következőképpen:

ALTER TABLE dbo.Table1 ADD CONSTRAINT
PK_Table1 PRIMARY KEY CLUSTERED
(
  ItemID
)ON [PRIMARY]

A törlés pedig egy rövid ellenőrzés után a következő kóddal érhető el a DropConstraints eljárásban:

if exists (select * from dbo.sysobjects where id = object_id(N'[dbo].[PK_Table1]') and OBJECTPROPERTY(id, N'IsPrimaryKey') = 1)
alter table Table1
drop constraint PK_Table1

A megszorítás létrehozásakor tehát két bejegyzés kerül a rendszertáblákba. Az első a sysconstraints táblába, mely így mutat:

A második bejegyzés pedig a sysobjects kerül, melyből a fontosabb oszlopok a következők:

Az oszlopok magyarázata a következő: