Csomagok fejlesztése

A példaprogram használata előtt létre kell hozni egy SOUSER sémát az Oracle adatbázis-rendszerünkben, és fel kell ruházni DBA jogosultsággal. A mellékelt program az ezt megelőző cikk adattábláira támaszkodik, így az Oracle04.sql script lefuttatása csak az említett táblák hiánya esetén szükséges. Ezek meglétéről meg kell győződni, ugyanis ezek hiányában a létrehozandó további objektumok létrejönnek ugyan, de fordítási hibával. A sémába bejelentkezve le kell viszont futtatni a mellékelt Oracle04ph.sql és Oracle04pb.sql script-eket a hivatkozott további objektumok létrehozásához.

Csomagok fejlesztése

A csomag olyan, magas szintű adatabsztrakciós eszköz, mellyel az összetartozó változókat, konstansokat és alprogramokat írhatjuk le, és kezelhetjük egy egységként. Felhasználója a csomagból pontosan annyit láthat egy előre definiált interfészen keresztül, amennyi a csomagban megvalósított funkciók végrehajtásához számára szükséges, de a konkrét megvalósítás részleteit a csomag felhasználója elől elrejti.

A PL/SQL csomagok a korábbi korábbiakban megismert objektumokat, nevezetesen konstansokat, változókat, tárolt eljárásokat és függvényeket, valamint a későbbiekben ismertetett kurzorokat, kivételes állapotokat tartalmazhatnak.

A csomagok két fő részből állnak:

A csomag nyilvános része. A csomag kívülről elérhető elemeit adja meg, melyeken keresztül a felhasználók a csomag objektumaira hivatkozhatnak. A csomag specifikáció típusdefiníciókat, konstans-, változó- és kurzor deklarációkat, valamint eljárás- és függvény definíciókat tartalmazhat, azonban blokkokat (tehát névtelen blokkot, illetve eljárás- vagy függvénytörzset) nem.

A csomag privát része, melynek elemei a felhasználók számára nem hozzáférhetők. A csomag specifikációban megadott eljárások és függvények teljes definícióit tartalmazza (fejléccel és törzzsel együtt). Ezen kívül tartalmazhat még típusdefiníciókat, konstans, változó és kurzor deklarációkat is.

A csomag fejlesztése alapvetően 3 lépésből áll:

A nyilvános építőelemeket a csomagok specifikációs részében deklaráljuk a CREATE PACKAGE utasítás segítségével, melynek szintaxisa a következő:

CREATE OR REPLACE PACKAGE <csomagnév> IS
  {<típus definíció> | <kivétel definíció> | <konstans definíció> | <változó deklaráció> | <kurzor deklaráció> | <eljárás fej> | <függvény fej>}
END {<csomagnév>}

A nyilvános (csomag specifikációban deklarált) változók értékeire a csomagon kívülről is hivatkozhatunk, értékeik meg is változtathatók. A nyilvános eljárás vagy függvény a csomagon kívülről meghívható és végrehajtható.

A csomag specifikációban elhelyezett változók értéke közvetlenül olvasható és írható is, ez azonban a csomag strukturáltságát rontja, hiszen az alapelv az, hogy a csomagban elhelyezkedő adatokhoz csak a csomag procedúráin keresztül lehessen hozzáférni.

Ezért a legjobb módja a nyilvános változó deklarációjának a következő: hozzunk létre egy privát változót, és deklaráljunk olyan nyilvános alprogramokat, melyek a privát változó értékét változtatják, vagy adják vissza.

Lássunk ezzel kapcsolatban egy példát:

A példa EMP_PACK nevű csomagjában egy képzeletbeli, dolgozói adatokat tároló táblán (EMP) végezhetünk műveleteket anélkül, hogy ismernénk a tábla pontos felépítését. A függvénnyel felvehetünk egy dolgozót:

CREATE OR REPLACE PACKAGE EMP_PACK IS
  v_hired DATE;
  PROCEDURE hire_emp(p_empno IN NUMBER, p_name IN VARCHAR, p_sal IN NUMBER);
END EMP_PACK;

A csomag privát építőelemeinek helye tehát a csomagtörzs, melyet a következő szintaxissal hozhatunk létre:

CREATE OR REPLACE PACKAGE BODY <csomagnév> IS
{<típus definíció> | <kivétel definíció> | <konstans definíció> | <változó deklaráció> | <kurzor deklaráció> | <eljárás definíció> | <függvény definíció>}
END {<csomagnév>}

Mielőtt a csomag törzsében egy elemre hivatkoznánk, definiálnunk kell azt. Privát eljárások segítségével a nyilvános alprogramok törzsét modularizálhatjuk, ezzel áttekinthetőbbé tehetjük őket. A fenti példacsomag törzse:

CREATE OR REPLACE PACKAGE BODY EMP_PACK IS
  PROCEDURE hire_emp(p_empno IN NUMBER, p_name IN VARCHAR, p_sal IN NUMBER)
  IS
  BEGIN
    INSERT INTO EMP (empno, name, sal, hiredate) VALUES (p_empno, p_name, p_sal, v_hired);
    COMMIT;
  END hire_emp;
END EMP_PACK;

A változók kezdeti értékeinek ’bedrótozása’ helyett lehetőségünk van arra, hogy egy automatikusan végrehajtódó ’egylövetű’ (one-time-only) BEGIN-END blokkot készítsünk a csomagtörzsben. Egy adott munkameneten belül az egylövetű blokk végrehajtódik a csomag bármely elemének első meghívásakor. A fenti példához adjunk egy kiegészítést, mely a v_hired változó értékét állítja be az aktuális dátumra (feltételezve, hogy egyik munkamenet sem tart tovább egy napnál).

CREATE OR REPLACE PACKAGE BODY EMP_PACK IS
  -- Eljárás törzsek;
BEGIN
  V_hired := SYSDATE;
END EMP_PACK;

Csomagok tárolása, hivatkozás csomagok elemeire

Ahogy az alprogramokat, a csomagokat is az adatszótárba tárolja az Oracle. Létrehozásuk, törlésük és módosításuk is a megszokott módon történik:

A csomag törzsének módosítása vagy törlése nem követeli meg a specifikáció megfelelő módosítását vagy törlését.

A miután a csomagot tároltuk az adatbázisban, annak egyes elemeire a csomagon belülről vagy kívülről is hivatkozatunk annak megfelelően, hogy az elem privát vagy nyilvános. Ha csomag elemére belülről hivatkozunk, nem kell kitenni az elem neve elé a csomag nevét. Kívülről való hivatkozáskor azonban meg kell adnunk a csomag nevét az elem neve előtt egy ponttal elválasztva. Az említett EMP_PACK csomag hire_emp nevű tárolt eljárására a következőképpen hivatkozhatunk:

EXECUTE EMP_PACK.HIRE_EMP(1001,...);

A csomagok használatának számos előnye van, amelyeket most összefoglalunk:

Az Oracle rendelkezik bizonyos előre gyártott csomagokkal, melyek funkciói elérhetők. A beépített csomagok közül egyet emelnénk ki, mely nagy segítséget jelenthet a tárolt alprogramok adatainak megjelenítésében, valamint a fordítási hibák felderítésében. A csomag neve DBMS_OUTPUT, melynek köszönhetően a tárolt alprogramok kimenő értékeit és üzeneteket jeleníthetünk meg. Ilyen módon adatokat gyűjthetünk egy pufferbe, ahol ezeket majd elérhetjük.

A DBMS_OUTPUT csomag elemei:

Bizonyosodjunk meg róla, hogy a DMBS_OUTPUT csomag elérhető. Ehhez le kell futtatni a SYS sémában a dbmsotpt.sql parancsállományt, melyet a catproc.sql hív meg a procedurális opció installálásának részeként. A DBMS_OUTPUT puffer engedélyezésre és tiltására a SQL*Plus a SET SERVEROUTPUT ON/OFF parancsokat tartalmazza.

A mellékelt alkalmazásban egy csomagot használunk, melynek ’WriteString’ nevű eljárása illusztrálja, milyen módon írhatunk tárolt alprogramból a pufferbe. Az eljárás egy VARCHAR bemenő paramétert kap, melyet kiír a hívó környezetbe a DBMS_OUTPUT csomag PUT_LINE eljárása segítségével. A puffer engedélyezése után hívás a következő:

SET SERVEROUTPUT ON;
EXECUTE Collection.WriteString(’A kiírandó szöveg...’);

A mellékelt programban az Oracle04ph.sql és az Oracle04pb.sql parancsállományok segítségével hozható létre a ’Collection’ nevű csomag specifikációja és törzse. A tartalmazott eljárások nevei: ’GetSumPrice’ és ’WriteString’. Az előbbi eljárás műveletében megegyezik az ezt megelőző cikkben leírtakkal, vagyis megadja egy dolgozó neve alapján annak értékesítéseinek összegét. A Form elemei segítségével ez elvégezhető. Itt most a hangsúly a csomag elemeinek felhasználásán volt, vagyis hogy eljárásainkat egy csomag részeiként érjük el. Ennek érdekében a proc OleDbCommand komponens CommandText property-jében az eljárás minősített nevét kellett megadni:

proc.CommandText = "Collection.GetSumPrice";

A mellékelt programban a fő Form alsó táblázatában tekinthető meg a TRIPS tábla adathalmaza, míg a DEALERS tábla értékeit a „DEALERS tábla” feliratú gombra kattintva megjelenő Form-on nézhetjük meg. Ezekből követhetjük az eredmény helyességét.

A Form-on elhelyezett TabControl kontrol megfelelő fülét választva, majd a dolgozó nevét megadva a ComboBox kontrolban kapható meg az eredmény az „Összesítés” gomb megnyomásával.