|
A DHCP kialakulásának szükségessége akkor jelentkezett, amikor a hálózatok mérete már akkorára növekedett, hogy az IP cím kiosztások és karbantartások a hálózat üzemeltetés egyik legnagyobb feladatát rótták a rendszergazdákra. Volt többféle megvalósítása is a probléma megoldásának, de ezek közül az Internet Engineering Task Force által készített DHCP terjedt el legjobban. Alkalmazási területét főleg - de ma már nem kizárólag - a Windows operációs rendszer jelenti. A Windows verziókon belül a TCP/IP protokollt tartalmazókban (Win95-től kezdve) beépített támogatás létezik, a régebbi DOS, Windows for Workgroups verziókhoz az Internetről letölthető a TCP/IP és benne a DHCP támogatás. Működését tekintve elvégzi a hálózaton belüli IP címek kiosztását, karbantartását. A kiosztás során a bejelentkező DHCP-t kezelni tudó munkaállomások kaphatnak saját címet, de többek között a DNS, WINS, Time Server kiszolgálók, NetBIOS névkiszolgálók és az alapértelmezett átjáró címeit is a DHCP juttatja el hozzájuk. Hogy mit még, azt a következő cikkünkben a gyakorlati alkalmazásnál ismertetni fogjuk. Mindezt akkor, ha így van beállítva, ha nem, akkor csak a munkaállomás IP címeket osztja ki. Az IP címek kezelésén kívül az alhálózati maszkok is a DHCP feladatkörébe tartoznak. Működési területe főleg a belső hálózatra korlátozódik, mert a tűzfalakon és átjárókon keresztüli címkiosztás ugyan nem lehetetlen, de nehezen véghezvihető. A munkaállomások DHCP munkaállomássá való konfigurálása viszont nagyon egyszerű folyamat, gyakorlatilag egy Windows 2000 a feltelepítése után - ha a telepítés közben ezt nem változtattuk meg - így van beállítva. Egy hálózatban lehet több DHCP kiszolgáló is, ezek tökéletesen tudnak egymás mellett működni és így az egész címkiosztási eljárás gyorsabbá válik. Az üzembiztonságról nem is beszélve; ha az egyik kiszolgáló működése megszűnik a többiek képesek átvenni a feladatát.
Nézzük meg, hogy történik egy IP cím igénylés:
Bekapcsolunk egy munkaállomást, amelyik még nem rendelkezik saját IP címmel és nem tudja a kiszolgálók IP címét sem. Mi történik ekkor? Ugyanis a TCP/IP protokoll működéséhez szükségesek a címek. Nos ekkor a munkaállomás küld egy broadcast (üzenetszórás - amit a hálózat minden gépe megkap) üzenetet a 255.255.255.255 címre, "DHCP Discover Message" tartalommal, keresve a kiszolgálókat. Saját magát 0.0.0.0 IP címmel azonosítja és ide várja a választ is. Az ilyen jellegű üzenetek a hálózati útválasztókon csak akkor mennek át, ha azok be vannak állítva erre. A küldő beazonosítása úgy lehetséges, hogy mellékeli az üzenet mellé a saját hardver címét (MAC Address). Ez minden hálózati kommunikációs eszközben megtalálható és az egész világon garantáltan egyedi. Így a visszafelé irányuló azonosítás lehetővé válik. Abban az esetben, ha a DHCP kiszolgáló nem válaszolna, egy hibaüzenet generálódik, majd a fenti üzenetküldés periodikusán ismétlődik addig, amíg válasz nem érkezik. Közben az operációs rendszer a TCP/IP protokoll nélkül elindul, ha a munkaállomás egy Active Directory része volt, akkor ez a funkció más TCP/IP-re épülő szolgáltatáshoz hasonlóan használhatatlan lesz. Amennyiben a kiszolgálók fogadják a kérést, egymással nem egyeztetve, egy ajánlatot (offer) küldenek a kérő gépnek, ez az ajánlat tartalmazza a DHCP kiszolgáló IP címét, a munkaállomás számára felajánlott IP címet az alhálózati maszkkal együtt, a kérő MAC címét és a felajánlott IP cím érvényességi idejét. Ez az ajánlat is broadcast üzenetként kerül továbbításra. A munkaállomás a befutott ajánlatok közül mindig a legelsőt fogadja el. Utána ismét egy broadcast üzenetben elküldi annak a kiszolgálónak az IP címét, amelyiknek az ajánlatát elfogadta. Ennek hatására a többi kiszolgáló az általa felajánlott címet visszavonja, felszabadítva azokat. A folyamat legvégén a kiszolgáló tudomásul veszi az elfogadást és egy kérést intéz a hálózat felé, amelyben leellenőrzi, hogy az IP cím nincs e használatban. Az eredményt egy újabb üzenet formájában közli a munkaállomással.
Az IP bérlet érvényességi ideje:
Ha a fenti eljárás végeztével IP címhez jutott munkaállomást kikapcsoljuk, akkor az ismételt bekapcsolása esetén nem kell újra végigmennie az igénylés folyamatán. Minden IP címnek van egy érvényességi ideje, amit a DHCP kiszolgáló tart nyilván. Amíg ez nem jár le, addig mindig ugyanazt a címet adja vissza az ideiglenes tulajdonosának. A cím birtokosa a cím megtartására törekszik, ezért a bérleti idő felénél egy kérést intéz a kiszolgálóhoz a hosszabbítás végett. Ha ez lehetséges, akkor a bérleti idő újraindul. Ha nem, akkor a hátralévő idő felénél ismét megtörténik a hosszabbítási kérés. Amennyiben a kiszolgáló ismét elutasítja azt, a bérlet lejártával új címet kell igényelni. A Windows 2000-ben a bérleti idő 8 napra szól, de ez módosítható.
Azon munkaállomások számára, amelyek állandó IP címmel kell, hogy rendelkezzenek, a DHCP kiszolgáló képes ezt biztosítani. Ilyenkor egy állandó címfoglalás történik. A munkaállomások úgy működhetnek, mintha statikus IP-vel rendelkeznének valójában a kiszolgálótól kapják. Mi értelme van ennek? A központi adminisztráció, az hogy a statikus címek egy helyen vannak nyilvántartva. Minden kiszolgálón beállítható az a címtartomány, amit kioszthat és meghatározható azok a címek is, amelyeket nem. Egy DHCP kiszolgáló egy alhálózat címtartományát kezelheti, ez nem jelenti azt, hogy egy alhálózatban nem lehet több kiszolgáló, de ezek tartományai nem fedhetik egymást.
|