Windows - A Windows 2000 felügyelet nélküli telepítése

A Windows 2000 telepítője biztosít számunkra egy olyan lehetőséget, hogy az általa - a telepítés során - feltett kérdésekre egy úgynevezett válaszfájlból olvassa ki a válaszokat. Ez a válaszfájl szerkezetileg egy INI fájlhoz hasonlítható és nekünk kell létrehozni. Ehhez nem feltétlenül szükséges ismernünk a felépítését. Létezik egy varázsló, amelynek segítségével könnyen és gyorsan elvégezhetjük a válaszfájl létrehozást. Megtalálható a Windows 2000 telepítőlemezén a \SUPPORT\TOOLS\DEPLOY.CAB fájlban, de a Windows telepítése során nem kerül fel a merevlemezünkre, és nem szerepel a Windows összetevők között sem, így később sem adható hozzá a rendszerhez. Első lépésként csomagoljuk ki a cabinet fájlt egy mappába. Ezt megtehetjük a Windows Intézővel vagy egy CAB fájl kicsomagolását segítő tömörítő program segítségével is (pl.: WinRaR ). A kicsomagolt állományok közül indítsuk el a SETUPMGR.EXE programot, ezzel elindult a varázslónk.

Az automatikus telepítés nem csak annyiban különbözik a hagyományostól, hogy nem kell kérdésekre válaszolnunk, hanem bizonyos konfigurációs beállításokat is előre meghatározhatunk. Ilyen például a feltelepítendő rendszer leendő képernyőfelbontása, színmélysége, a monitor frissítési frekvenciája. Adhatunk a rendszerhez a Windows által nem támogatott hardverekhez meghajtóprogramokat, illetve tetszés szerinti mappákba fájlokat másolhatunk. Ezért az újonnan létrehozott telepítőkészletünk szerkezetileg el fog térni az eredetitől. Mindezen feladatok elvégzésében segítségül hívhatjuk a varázslót. Ha akarjuk saját kezűleg is szerkeszthetjük a válaszfájlt, erről és a megadható paraméterekről az UNATTEND.DOC tartalmaz leírást, amit a DEPLOY.CAB fájlból már kicsomagoltunk. Most térjünk vissza a varázslónkhoz és nézzük meg, milyen lehetőségeink vannak egy válaszfájl létrehozásakor:

Az üdvözlő ablakon a "Tovább” lenyomásával lépjünk túl. Ekkor három választási lehetőségünk van, mi maradjuk az alapértelmezett "Új válaszfájl létrehozása" pont mellett. A következő oldalon jelöljük be a "Windows 2000 felügyelet nélküli telepítése" pontot. Itt láthatóvá válik, hogy a varázslót az automatikus telepítésre való előkészületeken kívül még más telepítési metódusokban is segítségül hívhatjuk. A következő oldalon válasszuk ki, hogy a Server vagy a Professional változat telepítéséhez kívánjuk a válaszfájlunkat használni.

A "Felhasználói beavatkozás mértéke" ablakban jelöljük be a teljesen automatikus telepítést. Ha az "Alapértelmezések megadása" lehetőséget választjuk, akkor minden - a telepítés során felmerülő - kérdésre válaszolni kell, mi csak segítséget nyújtunk a telepítést végzőnek az alapértelmezett válaszok megadásával. A "Lapok elrejtése" azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekre előre megadjuk a választ, és ezt a kérdést elrejtjük a telepítés során. A "Módosítások tiltása" megmutatja a kérdést is és a választ is, de nem lehet változtatni rajta. A "Módosítások engedélyezése a grafikus telepítési fázisban" pedig csak a telepítés szöveges részét automatizálja.

Menjünk tovább és fogadjuk el a licence szerződést. A név és a szervezet (cégnév) megadása következik. Ha teljesen automatizált telepítést választottunk a név mező kitöltése kötelező.
A "Számítógépnevek" lapon a leendő rendszerek gépneveit adhatjuk meg. A gépnevek és a NetBIOS gépnevek azonosak lesznek. Egynél több név megadására is lehetőségünk van, de az a telepítés elindításának a menetét megváltoztatja. Ha egy hálózat minden egyes gépét ezzel a telepítőkészlettel akarjuk felinstallálni, akkor különböző gépnevekre lesz szükségünk, a későbbi - célgépeken történő - módosítások elkerülése végett írjuk be az összes nevet. Ezek felhasználására még visszatérünk. A számítógépek neveit létrehozhatjuk a szervezet neve alapján – automatikusan is. Ez annyit jelent, hogy a névadást leveszi a rendszer a vállunkról, de nem általunk választott nevekkel dolgozunk. Persze később módosíthatjuk őket, de ez plusz munkát ró ránk. Ha több név mellett döntünk, akkor létrejön egy UNATTEND.UDF nevű fájl, ez szintén egy INI fájlhoz hasonlítható és tartalmazza a gépnevek listáját.

A "Rendszergazda jelszava" oldalhoz kapcsolódóan annyit mindenképpen fontos megjegyezni, hogy a válaszfájl kódolatlanul tárolja a jelszót, a "[GuiUnattended]" szekcióban az "AdminPassword" bejegyzésnél. Így aki hozzáfér a fájlhoz, kiolvashatja belőle azt. Megtehetjük, hogy nem írunk be jelszót, hanem majd a telepítés után a már működő rendszerben végezzük ezt el.

A feltelepítendő rendszer leendő képernyő beállításait (színek száma, felbontás, képfrissítési frekvencia) meghatározhatjuk a következő fázisban, így a későbbiekben nem kell ezzel gépenként foglalkoznunk. A dolog működési feltétele az, hogy a videokártyát felismerje és tudja konfigurálni a Windows 2000, erről bővebb információt a Microsoft honlapján a hardver kompatibilitási listában találunk.

A "Hálózati beállítások" megadásával hálózati csatlakozásra kész gépet kaphatunk. Választhatjuk a Windows által felajánlott beállításokat, vagy megadhatjuk őket egyénileg. Ha az utóbbit választjuk, mi állíthatjuk be a használni kívánt protokollokat, szolgáltatásokat, a hálózati kártyák számát stb. Ha fix IP címekkel dolgozunk, és több gépre telepítjük a rendszert, annak elkerülése végett, hogy minden gépen azonos legyen a cím, a válaszfájlunkat célszerű több példányban létrehozni, és mindegyikbe külön-külön kézzel módosítani az IP címeket a " [params.MS_TCPIP.AdapterX]" szekció "IPAddress" paraméterénél. Erre is visszatérünk később a felhasználás során.

A következő ablakban tovább folytatódik a hálózat konfigurációja a munkacsoport vagy a tartomány megadásával. Ha a számítógépet tartományban kívánjuk üzemeltetni, beírhatjuk a tartományban való regisztráláshoz jogosult személy felhasználói nevét és jelszavát.

Az időzóna kiválasztása után elérkeztünk az alapvető konfigurációs beállítások végéhez. Ha itt nem kívánjuk módosítani a további paramétereket, akkor néhány lépést kihagyunk. A további lehetőségek megismerése érdekében válasszuk a módosítást, és nézzük meg az itt található beállításokat.

Ha telefonos kapcsolatot akarunk használni, állítsuk be a tárcsázót, megadva a kért adatokat.

A területi beállításoknál, ha az alapértelmezett beállításokat választjuk, az adott nyelvet "beszélő” Windows-hoz tartozó beállítás lesz érvényben - a magyar Windows-nál ez magyar lesz. Ha nem, akkor ezt felülbírálva más területi beállítást is megadhatunk. További nyelvek támogatását szintén hozzáadhatjuk a rendszerhez, ebben az esetben az ezekhez tartozó paraméterek, betűtípusok konfigurációja automatikusan megtörténik. Az Internet Explorer testreszabása zárja ezt a szekciót.

A Windows 2000 rendszert tartalmazó mappa nevének nem feltétlenül kell WINNT–nek lennie. Ha több Windows-t telepítünk egy partícióra, mindegyiknek más telepítési mappát kell megadnunk, különben nem fognak a rendszereink önállóan működni. Lehetőségünk van a WINNT alapbeállítás megváltoztatására, oly módon, hogy vagy mi adjuk meg a nevet, vagy a telepítő generálja a telepítés során. Ezen beállítások a "Telepítési mappa" oldalon találhatók meg.

A következő oldalon hálózati nyomtatókat is rendelhetünk az új rendszerhez, a \\kiszolgáló\megosztás szintaxis használatával (pl.: \\dorothy\hp). Az első rendszerindítás után, amikor elérhetővé válik a hálózat, a Windows 2000 automatikusan beilleszti őket a rendszerbe.

A felhasználók első bejelentkezésekor - és csak ekkor - futtathatjuk azt a parancsfájlt vagy programot, amit az "Egyszeri futtatás"-nál megadunk, amennyiben az előzőekben előírtuk a hálózati nyomtatók telepítését, az azt megvalósító AddPrinter metódus automatikusan megjelenik a listában.

Itt ért véget a "További beállítások” módosítása szakasz és ezzel elérkeztünk a munka utolsó fázisához. Először választhatunk, hogy létrehozunk egy úgynevezett elosztási mappát, vagy CD lemezről telepítjük későbbiekben a rendszert. Az elosztási mappa egy olyan megosztott mappa, amely - egy szerveren tárolva - elérhető a munkaállomásokról és tartalmazza a telepítéshez szükséges fájlokat (létrehozása azért is célszerű, mert utólag egy CD lemezre írva saját telepítőkészletet kapunk). Ebben tárolhatjuk a válaszfájlunkat (nem kötelezően) alapértelmezésben UNATTEND.TXT néven, több gépnév megadása esetén, a nevek listáját tartalmazó UNATTEND.UDF fájlt, és a telepítés elindításához szükséges UNATTEND.BAT fájlt. Ha nem hozunk létre elosztási mappát, hanem a Windows 2000 eredeti telepítő CD lemezéről indítjuk a telepítést, akkor is van lehetőségünk kihasználni az automatikus telepítés előnyeit. Ehhez egy floppy lemezre kell másolnunk a válaszfájlunkat WINNT.SIF néven, az UDF fájlal együtt. A telepítő itt megtalálja és használni fogja. A módszer hátránya, hogy így mivel a CD-t nem tudjuk írni, a következőkben felsorolt lehetőségekkel nem élhetünk. A varázsló itt be is fejezi működését.

Ezért mi most válasszuk a mappa létrehozását. ABit alaplappal és SCSI merevlemezzel rendelkezők figyelem! A "További háttértárolók illesztőprogramjai" hozzáadásánál kell a rendszerhez adni a SCSI és UDMA/RAID vezérlős eszközök meghajtó programjait. Tipikusan ilyen eszköz egy ABit BE6 alaplap a rajta található vezérlővel. Ehhez szükségünk lesz a gyár által, az eszközhöz adott meghajtó programra.
Mindezen műveletek elvégzésére csak abban az esetben van szükség, ha olyan hardverrel rendelkezünk, amelynek a támogatása csak külső illesztőprogram segítségével megoldott a Windows 2000 alatt.

Módosíthatjuk a hardver absztrakciós réteget (HAL) alkotó fájlok összetételét is (hardvergyártók txtsetup.oem fájljainak hozzáadásával) . Ezen telepítőkészletet használva – ugyanúgy, mintha az eredeti Windows 2000 telepítő CDROM-ról telepítenénk – nem szükséges, hogy minden gép azonos HAL réteggel rendelkezzen. Az azonos HAL, főbb hardver elemeiben azonos számítógépet jelent.
A telepítés befejezése után futtatni kívánt programokat a következő ablakban található listában sorolhatjuk fel. Olyan programokat is futtathatunk, amelyekhez nem szükséges bejelentkezni a rendszerbe.
A telepítő futása alatt megjeleníthetjük egyéni (céges) emblémánkat és saját háttérképet állíthatunk be. Az embléma méretére nincs korlátozás, de a háttérképnek kötelezően 640x480 felbontásban 16 színűnek kell lennie. Ezek csak a grafikus telepítési fázisban láthatók.

Egy hasznos segítséggel találkozhatunk a következő képernyőn: tetszés szerinti fájlokat másoltathatunk a telepítővel a célszámítógép egy általunk meghatározott helyére. Céges emblémákat, dokumentum sablonokat, dokumentumokat, programtelepítő készleteket és egyéb szükséges fájlokat - amelyeket nem akarunk szervereken tárolni – adhatunk itt meg.
Ezután adjunk nevet az elkészült válaszfájlnak vagy fogadjuk el az alapértelmezést. A fájl helyének az elosztási mappa megadása a legcélszerűbb.
Ha a merevlemezen vagy egy szerveren tároljuk a Windows 2000 gyári telepítőkészletét – írjuk be a megfelelő elérési utat. Ellenkező esetben tegyük a CD meghajtónkba a Windows 2000 telepítő lemezét.
Ha minden rendben van, a varázsló megkezdi a fájlok másolását az elosztási mappába. Ha mégsem és egy olyan hibaüzenetet kapunk, hogy a hálózati megosztás nem érhető el, akkor annak az a legvalószínűbb oka, hogy a gépünk nem csatlakozik a hálózathoz, vagy két összekötött gép esetén a másik nincs bekapcsolva. Mindenképpen aktív hálózati kapcsolatra van szükségünk a másolás elvégzéséhez, akkor is, ha látszólag minden műveletet egy gépen végzünk.

Ezzel végére értünk a varázslóval végzett munkánknak, eredményül kaptunk egy mappát a telepítéshez szükséges állományokkal, egy UNATTEND.TXT nevű válaszfájlt (ha maradtunk az alapértelmezett névnél) és az UNATTEND.BAT parancsfájlt, amely a telepítést indítja el. Ha több számítógép nevet adtunk meg, akkor létrejött még egy UNATTEND.UDF nevű fájl is. Most nézzük meg az UNATTEND.BAT fájlt közelebbről:

@rem SetupMgrTag
@echo off

rem
rem Ezt a fájlt a Telepítéskezelő varázsló hozta létre, és egy mintaparancsfájl.
rem Lehet, hogy módosítani kell ezt a parancsfájlt, ha elkerül arról a helyről, ahol létre lett
    hozva.
rem
set AnswerFile=.\unattend.txt
set UdfFile=.\unattend.udf
set ComputerName=%1
set SetupFiles=\\DOROTHY\win2000dist

if „%ComputerName%” == „” goto USAGE
\\DOROTHY\win2000dist\winnt32 /s:%SetupFiles% /unattend:%AnswerFile% /udf:%ComputerName%,%UdfFile% 
   /makelocalsource
goto DONE

:USAGE
echo.
echo Használat: unattend ^<computername^>
echo.

:DONE

Az AnswerFile paraméter tartalmazza a válaszfájlunk nevét, amennyiben több ilyen fájl-al rendelkezünk, ne felejtsük el módosítani ezt a sort. Az UdfFile mutat az UDF fájlunk helyére, amennyiben több gépneves a telepítőkészlet. Ezek közül a ComputerName paraméter jelenti mindig az aktuálisat. A SetupFiles paraméter az általunk létrehozott telepítőkészlet elérési útját tartalmazza. Ha a készletet CD-re mentettük vagy máshol tároljuk - tehát megváltoztak az elérési utak - a szükséges módosításokat itt is végezzük el. A telepítő elindítása a winnt32 nevű programmal történik, amely 32 bites környezetben (Windows 95, 98, Me, NT, 2000 alól) végzi el a Windows telepítését. Ha mi bootlemezzel indítva a gépet és/vagy üres merevlemezre kívánunk telepíteni, a 16 bites környezetben működő winnt meghívására lesz szükségünk. Ekkor a fenti sorban a winnt32-t kell lecserélni winnt-re. Viszont a winnt és a winnt32 paraméterezhetősége nem azonos, az automatikus telepítés során az alábbiak szerint kell módosítani:

winnt /u:<AnswerFile> /...
winnt32 /unattend:<AnswerFile> /...

A telepítés megkezdéséhez parancssorban írjuk be: UNATTEND. Ha több számítógép nevet adtunk meg, akkor pedig UNATTEND gépnév1, UNATTEND gépnév2 stb.

Tipp:
A varázslóval létrehozott válaszfájl nem tartalmazza a Windows termékkódját. Ezért a teljesen automatikus telepítés csorbát szenved azon a ponton, amikor a telepítés megáll és csak a kód beírása után folytatható. A megoldást az jelenti, hogy ha az UNATTEND.TXT fájl [UserData] szekciójába beírjuk a ProductId=xxxxx-xxxxx-xxxxx-xxxxx sort (az x-ek helyére a termékkódot behelyettesítve).