|
Ha egy bármilyen hálózati kérést intézünk egy gépről kifelé a hálózat felé és nem IP címeket, hanem gépneveket használunk, a Windows elindít egy névfeloldási folyamatot. Addig próbálkozik a feloldással, amíg sikerrel nem jár. Ha semmilyen módszer nem vezet eredményre kapunk egy hibaüzenetet.
A névfeloldási sorrend:
1.
A helyi gyorsítótár ellenőrzése. Ha előzőleg lezajlott egy sikeres névfeloldás az adatok ideiglenesen a helyi gyorsítótárba kerülnek. Ismételt kérésnél a rendszer kiolvassa innen a szükséges adatokat és elindulhat a kommunikáció. Ez a leggyorsabb módszer.
A gyorsítótárak használatához tudnunk kell, hogy minden bejegyzéshez tartozik egy TTL (Time To Live) - életben maradási idő. Eddig az időtartamig őrződnek meg az adatok, utána már nem elérhetők.
2.
A helyi HOSTS fájl ellenőrzése. A Windows 2000-ben a %systemroot%\system32\drivers\etc mappában található egy HOSTS nevű fájl. Ez NETBIOS gépneveket és IP címeket tartalmaz szöveges formátumban. Unix rendszerekben is megtalálható, gyakorlatilag néhány gépes hálózatban használható. Minden változtatást, szerkesztést, bővítést kézzel kell elvégezni a fájlon, ezért időigényes és drága a használata. Előnye akkor jelentkezik, amikor egy kis hálózat névfeloldását kell ellátnia, ahol ritkán történnek változások.
3.
Kérés a DNS (Domain Name System) kiszolgáló felé. A DNS névfeloldást az Internet tette a legnépszerűbb névfeloldási rendszerek közé.
Windows 2000-ben a következő helyen állítható be:
Vezérlőpult >
Hálózati és telefonos kapcsolatok
Itt válasszuk ki azt a kapcsolatot, amelyikre be akarjuk állítani a DNS kiszolgálót.
Kattintsunk rá a jobb oldali egérgombbal és válasszuk a "Tulajdonságok" menüt.
TCP/IP protokoll >
Tulajdonságok >
A "A következő DNS-kiszolgálócímek használata" mezőben az elsődleges és másodlagos DNS kiszolgálókhoz írjuk be a kiszolgáló IP címét.
4.
NETBIOS név gyorsítótára. Ha a DNS kiszolgáló sem tudta feloldani a gépnevet IP címmé, akkor ez a gyorsítótár a következő lépés. Az 1. pontban leírtak érvényesek erre a tárra is, itt csak a NETBIOS nevek és a hozzá tartozó IP címek találhatók.
5.
WINS (Windows Internet Name Service) kiszolgáló. A DNS rendszerhez hasonlít leginkább, de a DNS elterjedésével a WINS használata háttérbe szorult.
Windows 2000-ben a következő helyen állítható be:
Vezérlőpult >
Hálózati és telefonos kapcsolatok
Itt válasszuk ki azt a kapcsolatot, amelyikre be akarjuk állítani a WINS kiszolgálót.
Kattintsunk rá a jobb oldali egérgombbal és válasszuk a "Tulajdonságok" menüt.
TCP/IP protokoll >
Tulajdonságok >
Speciális gomb >
WINS fül >
Hozzáadás gomb.
Itt adható meg a WINS kiszolgáló(k) IP címe(i).
6.
NETBIOS broadcast vagy más néven B-node broadcast. Egy üzenetszórást küld szét a gép a hálózaton a keresett gép nevével, ha valamelyik gép a saját nevét felismeri az üzenetben, akkor az IP címével válaszol rá. Ez mint minden üzenetszórás erősen terheli a hálózatot, ezért is kerül a névfeloldási folyamat utolsó elemei közé.
7.
A helyi LMHOSTS fájl ellenőrzése. Fizikai helye a %systemroot%\system32\drivers\etc mappa és nem csak ebben, hanem szöveges szerkezetében is a HOSTS fájlhoz hasonlítható. Találhatunk itt egy LMHOSTS.SAM nevű minta fájlt is (SAM (samples) = minta, példa). Vannak olyan konfigurációs utótagok, amelyek beleírhatók a fájlba és az operációs rendszer értelmezi őket, ezzel kibővülnek a lehetőségei. Például a "#pre" kifejezés használata arra utasítja a rendszert, hogy az adott bejegyzést előre töltse be a gyorsítótárba.
Ha a fenti módszerek egyikével sem sikerült véghezvinni a névfeloldást, akkor a rendszer az adott alkalmazáson keresztül hibaüzenetet küld a felhasználónak.
|