Az SMTP csatlakozó a SMTP virtuális szerver (SMTPVS) előtt helyezkedik el. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a virtuális szerver és a távoli levelezőrendszer között található. Elsődleges célja, hogy az Exchange szerver forgalmát különböző feltételek szerint megszűrje és lehetővé tegye az időben ütemezett forgalmat. Kapcsolódhatunk vele Exchange 5.5 kiszolgálókhoz is, így lehetővé válik akár egy hálózaton belül az 5.5-ös és 2000-es szerverek használata. Az SMTPC és SMTPVS szorosan összefüggnek, ezért meg kell adnunk, hogy melyik csatlakozók, melyik virtuális kiszolgálókhoz tartoznak.
Telepítéshez és konfigurálásához nyissuk meg a System Manager konzolt, kattintsunk a "Connectors" tárolóra.
- Megjegyzés: ha nincs bekapcsolva az útválasztó csoportok (routing groups) megjelenítése, akkor a tároló közvetlenül a farendszer gyökérpontjából nyílik. Ha bevan, akkor pedig a Routing Groups > First Routing Group tárolóban található.
Az ablak jobb oldalán megjelennek a már telepített csatlakozók. Típus szerint: SMTP, TCP X.400, X25 X.400. Több Exchange kiszolgáló esetén könyvtár szinkronizálási csatlakozók létrehozása is lehetséges. Alapértelmezésben az Exchange nem hoz létre egyet sem, ugyanis a rendszer működése feltételezi az állandó hálózati kapcsolatot és a levélforgalom egy helyen - a virtuális kiszolgálónál - történő szabályozását.
Kattintsunk a "Connectors" tárolóra a jobboldali egérgombbal és válasszuk az Új > SMTP Connector (New > SMTP Connector) menüpontot. Megjelenik a csatlakozó tulajdonságlapja, ez megegyezik a "Tulajdonságok" ("Properties") menü hatására megjelenő ablakkal, így az itt látható beállítások a későbbiekben bármikor átszerkeszthetők. Vegyük sorra az egyes oldalak tartalmát, a konfigurálási lehetőségek ismeretében válik igazán érthetővé, milyen szerepet játszanak a csatlakozók a levelező rendszerben.
General
A megfelelő működéshez több kötelezően megadandó paraméterre van szükség. Első mindjárt a "General" oldal "Name" mezője. Itt adjunk egy tetszőleges nevet a csatlakozónak, melynek kiválasztásánál tartsuk szem előtt, hogy tükrözze az ellátandó funkciót. Ha csak egy csatlakozót kívánunk használni lényegtelen milyen néven fut (pl.: "SMTP Connector").
Alatta két rádiógombot találunk:
- "Use DNS to route to each address space on this connector" (alapértelmezett) - Az elküldendő levelek célcímének meghatározásához a DNS kiszolgálók MX (Mail Exchanger) rekordját használja. Legtöbb esetben ezt az opciót célszerű használni.
- "Forward all mail through this connector to the following smart hosts" - Aktivizálása után meg kell adni annak a kiszolgálónak a nevét vagy IP címét (szögletes zárójelek között, pl.: [192.168.0.1]), melyhez továbbítódnak az üzenetek. Továbbiakban ez a szerver gondoskodik a levelek eljuttatásáról a címzettekhez. A "Smart Host" állandó hálózati kapcsolatot feltételez, bár kerülő úton megoldható az alkalmankénti kapcsolatokkal való üzemeltetés is.
Ismét egy kötelező paraméter következik:
Be kell állítanunk, hogy a csatlakozó mely helyi SMTP virtuális kiszolgálókkal működjön együtt. Minimum egyet meg kell adnunk. Az "Add" gombra kattintás után megjelenik egy ablak, ahol felsorolásra kerülnek az Exchange szervezetben található kiszolgálók és virtuális szerverek. Válasszuk ki a megfelelőt és kattintsunk az "OK" gombra, ezzel felvettük a "Local bridgeheads" listába. Később a "Remove" gombbal távolíthatjuk el a már szükségtelen virtuális kiszolgálót.
Az oldal alján egy jelölőnégyzetet találunk, "Do not allow public folder referrals" néven. Aktivizálása esetén megakadályozzuk, hogy nyilvános mappákra való hivatkozások jelen legyenek az összes Exchange kiszolgálón.
Address Space
Az oldal a kimenő levelek cél-címtartományának meghatározására szolgál. Minimálisan egy tartományt fel kell vennünk a listába. Kattintsunk az "Add" gombra és válasszunk típust. A hálózatok nagytöbbségében az SMTP protokollt használjuk. Az "OK" gomb lenyomása után megjelenik egy új ablak, ahol az "E-mail domain" mezőben meg kell adnunk a céltartományt. Alapértelmezésben már ki van töltve a mező, egy * karakter található benne, ami annyit jelent, hogy bármelyik tartományba küldhető levél a csatlakozón keresztül. Alatta a "Cost" mezőbe meg lehet adni az adott út költségeit, ami egy relatív érték. Több címtartomány esetén elsőként mindig a legalacsonyabb költségű útvonal felé továbbítja az Exchange a kimenő üzeneteket, másfelé csak akkor, ha nincs más módja a küldésnek.
A "Connector scope" rádiógombok meghatározzák, hogy a szervezet mely Exchange kiszolgálói számára engedélyezett a csatlakozó használata.
- "Entire organization" - Bármelyik kiszolgálónak az Exchange szervezeten belül.
- "Routing group" - Csak az aktuális útválasztó csoportban (routing group) lévőknek.
Amíg egy kiszolgáló van a hálózatban, teljesen mindegy, hogy melyik lehetőséget választjuk. Elsősorban költségtakarékossági megfontolásból érdemes az elosztást végrehajtani. Például az útválasztó csoport kiszolgálói csak a magasabb költségekkel járó útvonalakat és csak éjszaka használják.
Az utolsó jelölőnégyzettel engedélyezhetjük vagy tilthatjuk a csatlakozón keresztüli levéltovábbítást külső hálózatokba (relay). Ha bekapcsoljuk a jelölőnégyzetet, engedélyezett a relay, ha nem, akkor csak azok számára engedélyezett, akik "Basic" vagy "Integrated Windows" hitelesítési eljárással jelentkeztek be az SMTP kiszolgálóra. Biztonsági okokból soha ne kapcsoljuk be!
Következő részben folytatjuk a beállítások ismertetését.