.NET szerver újdonságok

Cikkünk írásának idején a .NET kiszolgálók fejlesztése RC1 fázisban volt, ezért a végleges verzióban lehetnek eltérések a leírtakhoz képest.

GETTYPE

A GETTYPE egy parancssorból használható segédprogram az operációs rendszer főbb jellemzőit adja vissza:

Nyissunk meg egy parancssori ablakot és adjuk ki paraméterek nélkül:

gettype

Maga a program a %systemroot%\system32 mappában található GETTYPE.EXE néven. Átvihető más operációs rendszerek alá is, de csak a következő rendszereket képes detektálni:

Hálózati szerepkör szerint lehet:

INUSE

Az operációs rendszer által használt fájlokhoz nincs a felhasználónak, de a rendszergazdának sem írási, törlési joga, le vannak zárva az állományok (locked files). Néha mégis előfordul, hogy egy DLL-t vagy más fájlt ki le kell cserélni. Habár a védelem sem véletlenül született: célja, hogy az alkalmazások, vírusok és nem utolsó sorban a felhasználók se tudják saját állományaikra cserélni őket. Windows 98 alatt az egyik legnagyobb problémát jelentette stabilitási szempontból, hogy a legtöbb játék, adminisztrációs, monitorozó program egyszerűen törölt bizonyos állományokat és a magáéval helyettesítette. Tehette, hiszen az operációs rendszer nem volt ellátva megfelelő védelemmel. A Windows 2000 fájlvédelmi szolgáltatásának köszönhetően ez az áldatlan állapot megszűnt. "Hivatalos" kiskapu azért van: a .NET szerverekben találunk egy segédprogramot INUSE.EXE néven a %systemroot%\system32 mappában. Feladata, hogy lehetővé tegye a védett állományok cseréjét. Csak rendszergazdai jogosultsággal használható. Paraméterezése nagyon egyszerű:

inuse újfájl régifájl

A "régifájl" a rendszer által lezárt állomány, teljes elérési úttal együtt. Az "újfájlt" pedig amit a helyére akarunk másolni. Például:

inuse \\server\winnt\test.dll e:\winnt\test.dll

Fontos, hogy a parancs kiadása után nem történik meg azonnal a csere, csupán a legközelebbi újraindítás alkalmával.

Rendelkezésünkre áll egy opcionális paraméter. A fenti sor beírása után kapunk egy kérdést és meg kell erősítenünk, hogy valóban akarjuk-e a cserét. Ha "y" írunk be, igen. Ez kicsit megnehezítené a batch fájlokban való alkalmazhatóságot, ezért a fejlesztők mellékeltek egy /y paramétert, mely automatikusan igenlő választ ad:

inuse \\server\winnt\test.dll e:\winnt\test.dll /y

MRINFO

Útválasztó szerverek tesztelésére alkalmas IGMP (Internet Group Management Protocol) üzeneteket küld a hálózatba és vizsgálja a visszakapott válaszokat. Csak azok a kiszolgálók küldenek visszajelzést, melyekre telepítve van a Routing and Remote Access szolgáltatás (Útválasztás és távelérés). A parancs működése hasonló a PING parancséhoz.

Első paraméterként adjuk meg az útválasztó szerver IP címét vagy gépnevét, például:

mrinfo 192.168.0.11

Válaszüzenetként megkapjuk a távoli gép IP címét, teljes DNS nevét, verziószámát, végül a támogatott flag-eket (mtrace, snmp). Ha a "The host specified did not reply to mrinfo" üzenetet látjuk, akkor a távoli kiszolgáló vagy nem elérhető, vagy nincs telepítve a Routing and Remote Access szolgáltatás.

Az egysoros konfigurációs információ a minimum, amit kapunk. Ezenkívül további sorokban megjelennek az útválasztóval szomszédos további útválasztók, minden hálózati kártyán.

Nézzük milyen kapcsolók állnak még rendelkezésünkre:

Zárójelben nem a gép DNS nevét, hanem az IP címét írja ki:

mrinfo -n 192.168.0.11

A szomszédos kapcsolatok válaszidejét maximalizálhatjuk a -t kapcsolóval. Csak a megadott számon (másodpercben értendő) belül kapott visszajelzéseket jeleníti meg a képernyőn:

mrinfo -t 3 192.168.0.11

Az alapértelmezett érték 4 másodperc.

Állíthatjuk az újrapróbálkozási számot, ha nem jön létre elsőre a kapcsolat (alapértelmezett érték: 3).

mrinfo -r 5 192.168.0.11

Több hálózati kártya esetén külön-külön is végrehajthatjuk a tesztet. A -i kapcsoló után annak a kártyának az IP címét kell megadni, amelyiken a kimenő kérést akarjuk elküldeni.

mrinfo -i 192.168.0.5 192.168.0.11