String konverziók és függvények

A SysUtils unit függvényeinek többsége nem String típusú paramétereket használ, hanem PChar-t. A két típus közti konverzió könnyedén megvalósítható.

String-ből PChar:

p:=PChar(s);

PChar-ból String:

s:=StrPas(p);

A mellékelt példaprogramban minden egyes bemutatott függvényhez található gyakorlati példa, az alábbiakban csak a függvények deklarációját mutatjuk be.

Először tekintsük át azokat a függvényeket, amelyek egy String tartalmát különböző más formátumokba konvertálják.

String-ből Float típust, azaz tört számot, az StrToFloat függvénnyel állíthatunk elő.

function StrToFloat(const S: string): Extended;

Ha a String tartalma nem konvertálható át, akkor a program hibaüzenetet ad. A függvény fordított művelete a FloatToStr.

Currency típust az StrToCurr függvénnyel hozhatunk létre.

function StrToCurr(const S: string): Currency;

A függvény meghívásánál nekünk kell ügyelnünk arra, hogy az S String megfelelő formátumú értéket tartalmazzon. Ha ez nem történik meg, akkor a program hibaüzenetet ad. Az StrToCurr ellentétes művelete a CurrToStr.

Egész számok esetében két lehetőségünk van. A String tartalmát Integer és Int64 típusokba konvertálhatjuk.

function StrToInt(const S: string): Integer;
function StrToInt64(const S: string): Int64;

Ezeknél a függvényeknél is nekünk kell gondoskodnunk az S String megfelelő formátumú tartalmáról. Az ellentétes művelet mindkét esetben az IntToStr.

Egész számok esetében használhatunk két sokkal rugalmasabb függvényt is.

function StrToIntDef(const S: string; Default: Integer): Integer;
function StrToInt64Def(const S: string; Default: Int64): Int64;

Ezek a függvények ugyanazt a konverziót hajtják végre, mint az StrToInt és StrToInt64. Azonban abban az esetben, amikor a konvertálás nem hajtható végre, nem adnak hibaüzenetet. Helyette a Default paraméterben megadott értéket adják visszatérési értékként.

String-ből dátumot az StrToDate függvénnyel készíthetünk.

function StrToDate(const S: string): TDateTime;

Ahhoz, hogy a konvertálás végrehajtható legyen, az S String-nek megfelelő dátumformátummal kell rendelkezni, vagy különben a program hibaüzenetet ad. A megfelelő formátumot az operációs rendszer beállítása írja elő. Ez magyar nyelvű operációs rendszerek esetében általában a következő: pl. 2003.01.01. A dátum végéről a pont el is hagyható. A konvertálás ellentétes művelete a DateToStr.

Az StrToDate-hez hasonlóan, az StrToTime függvény hivatott a String – idő konverziót megvalósítani.

function StrToTime(const S: string): TDateTime;

Itt is ügyelnünk kell a megfelelő formátumra, amit az operációs rendszer határoz meg. Pl. 12:36:00, azaz óra / perc / másodperc. A másodperc elhagyható, az éjfél pedig nem 24:00, hanem 00:00. Az ellentétes művelet a TimeToStr.

A dátum és idő egyidejű használatakor a konvertálás az StrToDateTime függvénnyel történhet. Helyes formátum például a következő: 2003.01.01. 12:36:00. Ellentétes művelete a DateTimeToStr.

Most vizsgáljunk meg néhány olyan függvényt, amellyel egy String-ről adatokat kérdezhetünk le, vagy módosíthatjuk tartalmukat.

Egy String hosszát az StrLen függvénnyel kérdezhetjük le.

function StrLen(const Str: PChar): Cardinal;

A függvény a karakterek számát adja vissza eredményül.

Az StrLower és StrUpper függvények segítségével a teljes String-et, csupa kis-, illetve nagybetűssé alakíthatjuk át.

function StrLower(Str: PChar): PChar;
function StrUpper(Str: PChar): PChar;

A PChar típusú String-ek végét a memóriában egy Null karakter zárja le. Az StrEnd függvénnyel egy olyan PChar-t kérhetünk le, amely erre a karakterre mutat.

function StrEnd(const Str: PChar): PChar;

Ezt nagyon jól tudjuk alkalmazni, mondjuk egy String megfordításakor. Erre mutat egy példát az alábbi algoritmus.

TextBuffer:=PChar(S1.Text);
Ptr:=StrEnd(TextBuffer);
while Ptr>=TextBuffer do
begin
  Ptr:=Ptr-1;
  S2.Text:=S2.Text+Ptr^;
end;

A Ptr és TextBuffer, PChar típusú változók, az S1 és S2 pedig TEdit típusú objektumok. Az algoritmus az S1 Text mezőjének tartalmát átmásolja S2-be, megfordítva.

Az StrNew függvény memóriaterületet foglal le a Heap-ben egy PChar számára, úgy, hogy azt közben feltölti, a paraméterben megadott szintén PChar típusú változó tartalmával.

function StrNew(const Str: PChar): PChar;

Ezt a lefoglalt területet az StrDispose eljárással szabadíthatjuk fel.

procedure StrDispose(Str: PChar);

Egy PChar bufferének méretét az StrBufSize függvénnyel kérdezhetjük le. Ez meghatározza azt a maximális karakterszámot, amit az adott PChar tárolni képes.

function StrBufSize(const Str: PChar): Cardinal;