A Windows eszközmeghajtókat alapvetően két részre oszthatjuk:
User-mode drivers (felhasználói módú meghajtók)
A felhasználói módú meghajtók a Windows védett környezetére épülnek, tipikusan ilyenek a nyomtató meghajtók, melyek nem állnak közvetlen kapcsolatban magával az eszközzel.
Kernel-mode drivers (kernel módú meghajtók)
Ezek az "igazi" értelemben vett meghajtók, biztosítják a hardver használatát az operációs rendszerben, kezelik az erőforrásokat (I/O címek, megszakítások, memória allokációk, stb.) és a felsőbb szintű rétegekkel együttműködve akár még a hozzáférési jogosultságok szabályozását is megvalósíthatják.
A WDM eszközmeghajtók az utóbbi csoportba tartoznak, elsőként Windows 98 alatt találkozhattunk velük, azóta jelentős fejlesztésen estek át. Forráskód szintjén kompatibilisek a 98-as verziók a Windows 2000 verzióival, de a lefordított bináris kód már különbözik. Ez az oka, hogy egy Windows 98-as WDM meghajtót nem lehet Windows 2000 alatt használni. Minden WDM meghajtó csak Plug and Play hardvereket támogat a régebbi eszközökhöz nem használható, ezenkívül mindegyik támogat energiagazdálkodási funkciókat (power management).
Ha a hardverközelséget vizsgáljuk, az alábbi kategóriákat lehet megkülönböztetni:
- legalacsonyabb szintű meghajtók (lowest-level drivers)
Olyan gépi kódú rutinok gyűjteménye, melyek biztosítják az eszközök legalapvetőbb működését, mint amilyen az I/O kommunikáció. Tipikusan ilyen a PnP hardverbusz meghajtója.
- közbenső szintű meghajtók (intermediate-level drivers)
Biztosítják a PnP eszközök erőforrás kiosztását, kapcsolatban állnak az alacsony szintű meghajtókkal és feldolgozzák, illetve továbbítják az általuk biztosított adatokat. Ebbe a csoportba tartoznak a WDM eszközmeghajtók.
- legmagasabb szintű meghajtók (highest-level drivers)
Közelebb állnak a felhasználói felülethez, mint a magához a hardverhez, fogadják a felhasználóktól és programoktól származó eseményeket, utasításokat, adatokat, illetve szolgáltatják ugyanezt. Ilyenek például a fájlrendszerek (FAT, NTFS, CDFS, stb.).
Hogy teljes legyen a kép a WMD meghajtókat is három csoportra oszthatjuk:
Bus drivers
A busz meghajtó szolgálja ki az alaplapi buszvezérlőket (bus controllers), adaptereket és hidakat (bridges). Raw módban működve közvetlenül írja, olvassa az adatokat. A Microsoft beépítette a Windows-okba az összes ismert és elterjedt rendszerbusz meghajtóját: PCI, PnpISA, SCSI és USB. Mivel a WDM csak PnP eszközöket támogat, ezért az ISA rendszerből csak a kései PnpISA élvez támogatást a hagyományos ISA nem. Figyelembe véve, hogy ma már gyakorlatilag csak minimális számú ISA eszközt lehet kapni és az alaplapok jelentős részében egyáltalán nincs ISA slot, ez nem jelent problémát és teljesnek mondható a lefedettség (figyelembe vehetjük azt is, hogy a régebbi hardverek, ahol még aktívan létezik az ISA, nem alkalmasak Windows 2000 vagy XP futtatására).
Ha speciális alaplapunk van, melyben a fentiektől eltérő buszok találhatók, a hardver gyártójától kell beszerezni a szükséges meghajtó programokat.
Function drivers
Ezt a csoportot fő eszközmeghajtónak is hívhatjuk, egy vagy több eszköz kezelésére képes. Feladata elsősorban az eszközök vezérlése a hardverközelibb eszközmeghajtókon keresztül, továbbá gondoskodik az áramellátás szoftveres oldaláról. Általában meghajtó/mini meghajtó (driver/minidriver) párosításokat használnak (pl.: port/miniport, class/miniclass), ahol a mini meghajtó egy másodlagos eszközvezérlő szoftver, többnyire egy DLL. Így a Function drivers kategóriába tartozó WDM meghajtók nem állnak közvetlen kapcsolatban az alsó rétegekkel, nem végeznek közvetlen írási, olvasási műveletet a rendszerbuszon.
Filter drivers
Míg az első két kategóriába tartozó meghajtókra szükség van egy hardver működtetéséhez, addig a Filter drivers-be sorolható WDM meghajtók opcionálisak. Egy vagy több eszközmeghajtót képesek kezelni, működésüket nem annyira vezérlik, mint inkább befolyásolják. Jól használhatók monitorozásra, a hardver I/O forgalmának megfigyelésére, illetve további funkciók hozzáadására a hardverhez, melyek nem feltétlenül szükségesek a működéshez. Tipikus példa az egérmutató mozgásának szabályozása, a rámutatás pontosságának növelése, a mozgás gyorsítása, lassítása és minden olyan tényező, mely inkább a kényelmet és könnyebb kezelhetőséget biztosítja és nem az alapvető működéssel van kapcsolatban.
Mint a fentiekből is látszik a WDM egy igen bonyolult és szerteágazó eszközkezelő rendszer, mely biztosítja a számítógép hardverének szoftveres támogatását. Az alapvető működésen túl lehetővé teszi a kényelmi és gyorsító funkciók kihasználását is. Utóbbira példa az MMX, 3DNOW! vagy az Intel SSE bővítmények kezelése.
A fejlesztők a Windows DDK szoftvercsomag megvásárlásával kaphatnak teljes körű leírást és számos segédprogramot a Windows eszközmeghajtó modelljébe illeszkedő programok fejlesztéséhez.