Cikkünk írásának idején a .NET kiszolgálók fejlesztése RC2 fázisban volt, ezért a végleges verzióban lehetnek eltérések a leírtakhoz képest.
Hogy pontosak legyünk az Exchange 2000 Server nem tartalmaz saját SMTP szolgáltatást, hanem az operációs rendszer (Windows 2000 Server) SMTP szolgáltatására épül és egészíti ki néhány funkcióval, például az SMTP Connectors szolgáltatással. Ez a .NET szerverekben nem található meg, tehát akinek szüksége van a forgalom professzionális szűrésére vagy több kiszolgáló összekapcsolására, az maradjon továbbra is az Exchange mellett. Arról nem is beszélve, hogy az Exchange a levelezésen kívül számos más szolgáltatást is biztosít (chat, news, címjegyzékek, stb.), melyek nem találhatók meg a .NET szerverekben. Így a .NET nem képes teljesen kiváltani egy Exchange 2000-et, de bizonyos funkciókat el tud látni, ilyen például az E-mail küldés és fogadás.
Telepítés
Alapértelmezésben nem kerül az operációs rendszerbe az SMTP szolgáltatás, használatához elsőként telepíteni kell. Ehhez hajtsuk végre az alábbi lépéseket.
Keressük meg a következő helyet:
Start > Control Panel > Add or Remove Programs > Add/Remove Windows Components.
Rövid várakozás után megjelenik a Windows telepíthető és már telepített komponenseit tartalmazó ablak. Kattintsunk felülről a második listaelemre, neve: "Application Server". Kattintsunk a "Details" gombra. Lépjünk az "Internet Information Services (IIS)" listaelemre és ismét a "Details" gombra. Aktivizáljuk az "SMTP Service" jelölőnégyzetet, végül az "OK" gombokkal zárjuk be az ablakokat.
Lezajlik a szolgáltatás telepítése, mely során szükségünk lehet az operációs rendszer telepítő CD-jére.
Konfigurálás az IIS konzoljával
A telepítés eredményeként nem jelenik meg egy új felügyeleti konzol az Administrative Tools eszközei között, hanem az "Internet Information Services (IIS) Manager" konzol látja el az SMTP kezelését. Nyissuk meg a konzolt és a faszerkezetben a számítógép neve alatt láthatóvá válik egy eddig hiányzó elem "Default SMTP Virtual Server" néven. Az Exchange szervert ismerők számára megszokott, hogy virtuális kiszolgálókon keresztül használható egy szolgáltatás, így van ez a .NET szerverekben is. Lehetőségünk van arra, hogy több virtuális kiszolgálót üzemeltessünk egyetlen számítógépen, kívülről olyan hatást keltve, hogy több szerver is létezik.
Összetevők
A virtuális kiszolgálón belül két tároló található - minden további virtuális kiszolgáló esetében - az egyik a "Domains", mely a levelezési tartományokat foglalja magába, másik a "Current Sessions" az aktuális munkafolyamatok megtekintésére. Mindkettőre visszatérünk még a későbbiekben.
Most viszont nézzünk, hogy mit lehet kezdeni a virtuális kiszolgálóval.
Indítás, leállítás, szüneteltetés
Ha rákattintunk a jobboldali egérgombbal a "Default SMTP Virtual Server" sorra, a megjelenő menü első három sorával a következőket érhetjük el:
"Start" - Elindítja az SMTP virtuális kiszolgálót. Telepítés után alapértelmezésben az operációs rendszer már elindítja, nekünk nem kell megtennünk.
"Stop" - Leállítja az SMTP virtuális kiszolgálót, mely azt eredményezi, hogy a kliensek nem tudnak levelet küldeni. Gyakorlatilag leáll a kimenő levélforgalom.
"Pause" - Szünetelteti az SMTP virtuális kiszolgálót, hatásait tekintve ugyanaz, mint ha leállítanánk, csak sokkal gyorsabban indítható újra.
A három funkció hasonlít a rendszerszolgáltatások ugyanilyen nevű funkcióihoz, de ezek csak a virtuális kiszolgálóra vonatkoznak. Bizonyságot szerezhetünk róla, ha megnyitjuk az Administrative Tools > Services konzolt és megkeressük a " Simple Mail Transfer Protocol (SMTP)" szolgáltatást, majd visszatérünk a virtuális kiszolgálóhoz, leállítjuk és ismét megnézzük a "Services" konzolt. Láthatjuk, hogy maga az SMTP szolgáltatás továbbra is működik, tehát csak és kizárólag a virtuális kiszolgálót állítottuk le.
A fenti három funkció elérhető az eszköztár médialejátszóhoz hasonlító gombjaival, illetve az "Action" menüvel is.
Ha a virtuális kiszolgáló "Properties" menüjére lépünk, megjelenik a tulajdonságablaka, ahol további beállításokkal találkozunk, ezekről a következő részben írunk részletesen.