Routing Information Protocol (RIP)
A RIP a XEROX PARC által kifejlesztett GWINFO nevű protokollból származik, melyet az XNS-be RIP néven integráltak. Az Internethez 1982-ben kapcsolódik, amikor a BSD UNIX egy „routed" elnevezésű RIP implementációval került forgalomba, mely segítségével a munkaállomások végezhettek útválasztó funkciókat. Először az XNS Internet Transport Protocols nevű publikációban 1981-ben, majd 1988-ban az RFC1058-ban jelent meg formális specifikációja. 1993-ban az RFC1387-88-ban a RIP második verziója is napvilágot látott, sok ésszerű javítással, bár ekkor az OSPF már végleges formájában létezett. A RIP egyszerűsége miatt a mai napig legnépszerűbb Internetes IGP protokoll, bár időközben több hiányosságára fény derült. Számos más útválasztó protokollnak szolgál alapjául, például az AppleTalk RTMP-nek (Routing Table Maintenance Protocol), de a Novell, a 3Com és a Banyan is használt RIP származékokat. Leginkább azonban a RIP IP verziója használatos.
Windows 2000-től kezdve az 1-es és a 2-es verzió is támogatást élvez az operációs rendszerekben. A RIP-figyelés (más néven csendes RIP) engedélyezésekor a számítógép a RIP-üzenetekre figyelve az IP-címeket hozzáadja az útvonaltáblához, így új hálózati útvonalakat tanul. Tehát nem kell manuálisan hozzáadni az útvonalat az útvonaltáblához. A szolgáltatás hasznos lehet a telefonos hálózatokban előforduló helyzetekben, például ha a számítógép a vállalati hálózatban telefonos kapcsolat segítségével távelérési ügyfélként működik. A Windows ebben az esetben a figyeléssel dinamikusan frissíteni tudja az alapértelmezett útvonaltáblát, és a vállalati hálózaton érvényes további útvonalakat adhat hozzá. Ezek a kiegészítő útvonalak javítják a telefonos kapcsolat teljesítményét és a hálózati hozzáférést, mivel csökken a nem megfelelő útválasztóra küldött csomagok száma.
A RIP alapvetően egy lapos, egyutas, "distance-vector" protokoll. A RIP-et futtató útválasztóban konfigurálni kell az interface-eire kapcsolt hálózatok (linkek) címeit és egy csomagnak az adott linken való átküldésének költségeit, valamint az időzítéshez használt időértékeket. A célok, amikhez vezető utakat a RIP nyilvántart, lehetnek hálózatok, alhálózatok (subnet), állomások, vagy az alapértelmezett útválasztó. Azt, hogy egy cím alhálózat vagy állomás, csak az alhálózati maszk segítségével lehetne eldönteni, ami viszont a RIPv1 feltételezése szerint csak az adott hálózaton belül áll rendelkezésre. Éppen ezért a hálózat határain kívülre nem szabad a hálózat belső alhálózatait célként hirdetni, csak az egész hálózatot (subnet hiding). Hasonlóképpen egyedi állomások hirdetése sem célszerű, csak az útválasztók közötti kommunikáció mennyiségét növeli.
Telepítés Windows XP alatt
A Windows XP mint munkaállomás is képes kezelni a RIP protokollt. Telepítéséhez tallózzunk el a következő helyre:
Vezérlőpult > Programok telepítése és törlése > Windows összetevők hozzáadása vagy eltávolítása > Hálózati szolgáltatások (Control Panel > Add or Remove Programs > Add/Remove Windows Components > Networking Services).
Kattintsunk a "Részletek" ("Details") gombra és a következő ablakban aktivizáljuk a "RIP-figyelő" ("RIP Listener") komponens előtti jelölőnégyzetet. Zárjuk az ablakot az "OK" gombbal, majd a "Tovább" ("Next") gombbal hajtsuk végre a telepítést. Eközben szükségünk lehet az operációs rendszer telepítő CD lemezére.
Gyakorlatilag mást nem kell tennünk, mert minden a háttérben zajlik, az IP kapcsolatok paraméterei a háttér kommunikáció során jutnak el az útválasztó eszközhöz vagy szolgáltatáshoz és automatikusan megtörténik a dinamikus bejegyzés készítés.
Eltávolítás
Az eltávolítás a telepítéssel egyező lépésekkel történik, csak a "RIP-figyelő" ("RIP Listener")jelölőnégyzetből ki kell venni a pipát.