Logikai adatbázisterv

Normalizálás

Az SQL szerver használata lényegében a normalizált adatbázistervvel kezdődik. A normalizálás a redundancia eltüntetésének folyamatát jelenti az adatokból. Például amikor mi konvertálunk egy indexelt sorrendi stílusú alkalmazást, a normalizálás gyakran magával vonja az adatok felosztását egy fájlból kettő, vagy több logikai táblára egy relációs adatbázisban. A Transact-SQL lekérdezések ezután újra összekombinálják az adatokat a relációs join műveletek alkalmazásával. Elkerülve azt a szükséget, hogy ugyanazt az adatot ugyanoda frissítsük, a normalizálás növeli az alkalmazás működésének eredményességét és csökkenti az inkonzisztens adatok lehetőségét.

A normalizálással szemben más szempontok is szóba jöhetnek. Egy adatbázis, amit főként döntés előkészítésre használunk (ellentétben a gyakori módosítással járó tranzakciós feldolgozással) lehet, hogy kevés redundáns elemet tartalmaz, és lehet, hogy sokkal érthetőbb és hatékonyabb a lekérdezéseknek, ha a terv nincs teljesen normalizálva. Mindazonáltal a normalizálatlan adat sokkal általánosabb tervezési probléma egy adatbázis alkalmazásban, mint a túl normalizált adat. Jó stratégia az, ha normalizált tervvel kezdünk, és választott módon visszaalakítunk normalizálatlan formába táblákat különféle indokból.

Akármilyen is az adatbázisterv, ezeket a tulajdonságokat használhatjuk fel az SQL szerverben, hogy automatikusan megőrizzük az adatok integritását:

Kihasználva ezeket a lehetőségeket, az adatszabályokat minden felhasználó számára már az adatbázisban megjeleníthetjük, anélkül, hogy az alkalmazásba rejtenénk azokat. Ezek a kiszolgáló kényszer szabályok segítenek elkerülni az adathibákat, amelyek a program integritás szabályainak hiányos alkalmazásából jelentkezhetnek. Ezen előnyök segítségével biztosítható az adat integritás, amennyire csak lehetséges.