A telepítés első lépéseként választanunk kell, hogy magát az alkalmazást is telepítjük-e, vagy csak az adminisztrációs eszközöket. Ez a lap csak akkor jelenik meg, ha az adminisztrációs eszközök nincsenek még telepítve a gépen. Az adminisztrációs eszközök közé az ADAM ADSI szerkesztő snap-in, az ADAM séma snap-in, ldp és ADAM parancssori eszközök tartoznak.
A következő oldalon telepítési opciót kell választanunk. Telepíthetünk egyedi példányt, vagy egy meglévő példány másolatát. Egy ADAM példány az ADAM szolgáltatás-könyvtárnak egy egyedi másolata, saját könyvtárba telepítve, hozzárendelt LDAP és SSL port-okkal, és alkalmazás-eseménynaplóval. Egy gépen szimultán több ADAM példányt futtathatunk.
A példánynév lapon meg kell adnunk egy egyedi elnevezést, amellyel a helyi gép egyedileg azonosítani tudja az ADAM példányt. Ez a név az alábbi helyeken lesz látható:
- Eseménynapló
- Szolgáltatások snap-in
- Programok telepítése és törlése
Az elnevezésből egy szolgáltatásnevet kapunk, pl.: ADAM_peldany1, valamint egy megjelenített nevet: peldany1, és leírást is megadhatunk. A megjelenített név utólag is módosítható.
A kommunikációs port-ok megadásához érkezve a varázsló az LDAP számára a 389-es és az SSL számára a 636-os port-ot ajánlja. Ha ezek a port-ok foglaltak, akkor használjunk az 5000 feletti tartományból szabad helyet. Ha azt tervezzük, hogy együtt használjuk az AD-t és az ADAM-ot, akkor mindenképpen alternatív port megadása szükséges, ugyanis az itt említett port-okat használja az Active Directory.
Az alkalmazás címtár-partíció megadásának lapján választhatunk úgy, hogy nem adunk meg partíciót, de úgy is, hogy akár X.500, akár DNS formában adunk meg paramétert, pl.:"CN=Particio1,DC=ORG,DC=COM". Ez a partíció tartalmazza az alkalmazás számára egyedi adatokat. Partíciót a telepítés után is megadhatunk.
A fájlok elhegyezésének könyvtárát is meg kell adnunk, amelynek példányonként egyedinek kell lennie. Az alapértelmezés a következő: \%ProgramFiles%\Microsoft ADAM\instancename\data. A fájlokat az alapértelmezett telepítési helyre, a \%windir%\ADAM helyre másolja a varázsló, az előbb megadott helyre pedig az adatokat, és a visszaállítási fájlokat teszi.
A szolgáltatásfiók megadásánál a hálózati szolgáltatásfiók az ajánlott és alapértelmezett beállítás. Korlátozott hozzáférés a helyi géphez, és hozzáférés a hálózati erőforrásokhoz. Megadhatunk egyéb azonosítót is a Network Service Account helyett.
Ezután meg kell adnunk rendszergazdákat. Lehet csoport, vagy felhasználó is. A varázsló az aktuális felhasználót ajánlja fel.
Az Import LDIF fájlok lapon megadhatjuk, hogy az eredeti ms-InetOrgPerson.ldf, ms-User.ldf, ms-UserProxy.ldf, és MS-AZMan.ldf LDAP Data Interchange Format (LDIF) adatcsere fájlok importálódjanak. Együtt, ezek az állományok számos felhasználói séma definíciót tartalmaznak.
Ezek az LDIF fájlok a következők:
| .ldf fájl |
Felhasználói osztályok |
Importáljuk ezt a fájlt akkor, ha ... |
| ms-user.ldf |
Person; Organizational-Person; User |
Létre akarunk hozni felhasználói objektumokat az ADAM címtárban, de nem akarunk létrehozni inetOrgPerson osztály felhasználókat |
| ms-inetorgperson.ldf |
Person; Organizational-Person; User; inetOrgPerson |
Létre akarunk hozni felhasználói objektumokat az ADAM címtárban, és létre akarunk hozni inetOrgPerson osztály felhasználókat |
| ms-userproxy.ldf |
User-Proxy |
Létre akarunk hozni proxy objektumokat az ADAM-ban |
| ms-azman.ldf |
Nem alkalmazható |
Windows hitelesítés-kezelőt akarunk használni |
A varázsló végére érve a telepítés befejeződik, és rendelkezésünkre áll az üzembe helyezett alkalmazás.